A kuruc hadsereg megszervezése

A szervezéssel járó politikai és társadalmi feladatok elől sem térhettek ki. Tudták, hogy csakis a rendektől független, kizárólag az uralkodó irányítása alatt álló, testületileg egységes, a földesúri kötöttségektől mentes, rendszeresen fizetett és szociálisan is ellátott hadsereggel építhetnek új államot. A korabeli felfogás szerint az önálló államiságnak sarkalatos feltétele az állandó hadsereg.

Rákóczi már egészen korán kinevezett tisztekkel váltotta fel az önhatalmúlag választottakat, meghatározta a hadkiegészítés, a toborzás módját és a hadsereg belső rendjét. Legnehezebb feladatnak az otthonlakos jobbágyoktól és nemesektől elkülönülő, egységes katonai testületkialakítása bizonyult.

A hadsereg önállóságát és állandóságát megteremtő alapelveket Rákóczi 1704 nyarán vetette papírra. Az első konkrét javaslatokat Forgách Simon készítette el. 1704 folyamán már több ezred, mezei had és várbeli őrség kapott rendszeresen fizetést. Az Udvari Tanács számítása szerint az egész hadsereg fizetése, felszerelése és élelmezése pénzre átszámítva összesen 7 662 616 rhénes forintot tett volna ki.

Az állandó hadsereg átfogó tervét 1705 elejére dolgozták ki. A huszonegy pontból álló előterjesztés arra az alapelvre épült, hogy a korszerű hadsereg feltétele a központosított államgazdaság. Ezért gazdasági tanácsot (consilium oeconomicum.) kell felállítani, s ez a központi hivatal gazdálkodjék majd az ország minden jövedelmével a fejedelem parancsai szerint. A meglevő és felállítandó hadak felszerelését, ellátását, fizetését az ország jövedelmeiből és az ország minden lakosára különbség nélkül kivetett adóból kell fedezni.

Az ország hadseregének létszámát 50 ezer főben szabnák meg, ebből 40 ezer a csapatszolgálatot teljesítők, 10 ezer a várőrségek száma. Számítanak úgynevezett "szabad had"-ra, a hajdúvárosok és a Jászkun kerület katonaságára, rendkívüli veszély esetén a nemesi felkelésre is. Alapvető követelményként szögezte le az előterjesztés, hogy a hadsereg szigorú rendtartás szerint éljen. A hadkiegészítést úgy vélte megoldhatónak, hogy az ország egész lakossága portaszámok szerinti arányban állítson ki gyalogost és lovast.

Felállították az első hadikórházakat. Növelték a fejedelmi testőrség létszámát. Országosan bevezették az új, folyamatos hadkiegészítési és hadellátási rendet: portánként a nemesség 2-2 lovas, a parasztság 4-4 gyalogos kiállítására köteles. Később a nemességnek nem a portaszám, hanem vagyona arányában kellett katonát állítania. Egy lovaskatona kiállítása 70-100 forintba került, egy lovasezred havi fizetése 206-458 forintra rúgott.

A vármegyék tiltakozása ellenére 1705 tavaszár öt új ezredét állítottak fel. Az ugyanekkor adott Hadi Edictum, a kuruc hadsereg első nyomtatásban megjelent szabályzata, rendkívül kemény törvényekkel szolgálta a katonaság és az ország belső rendjét. A katonaság kiképzési helyéül is szolgáló várak és a táborok rendjét külön instrukciók szabályozták.

Ezek a rendelkezések azonban csupán kezdeti lépések voltak egy olyan vállalkozásban, amelyet szabad és független államok is csak roppant anyagi erőfeszítésekkel, hosszú évek során tudtak felében-harmadában megoldani.

Fontos lépéssel vitte előbbre az állandó hadsereg megszervezésének ügyét, hogy az országot 1706-ban főkapitányságokra osztották. Az öt főkapitányság – a dunántúli Pápa, a tiszántúli Szatmár, a Duna-Tisza közi Szolnok, az alsó- és felső-magyarországi Érsekújvár, illetve Kassa székhellyel – nemcsak a hadkiegészítés és a hadellátás területi rendjét szabta meg, hanem a. központi hatalom alá rendelt hadsereg irányítás regionális egységeit is megtestesítette.

1706 nyarán számba vették az egész hadsereget, több töredék ezredet összevontak, a 78 ezredet a Bercsényi által kidolgozott Systema totius militiae alapján helyezték el az öt főkapitányság területén. A hadsereg ellátása megkövetelte, hogy rendezzék a kincstári birtokok ügyét, de a birtokok tulajdonviszonyai körül uralkodó zűrzavar sok nehézséget okozott.