Katonai szabályzatok a kuruc seregben

A nehézségek, amelyeket le kellett küzdeni, rendkívüliek voltak. "Az új zsákmányra kapzsi katonák megcsömörlöttek a hosszú egy helyben tartózkodástól és a tábori élet tétlenségétől. A katonai fegyelemmel járó őrségállás sem tetszett nekik. A jobban fegyverzettek elszökdöstek a táborból, és csak azok maradtak velem, akiknek nem volt rendes felszerelésük." A "kuruc nevezet alatt kóbórló" katonák ellen bocsátotta ki Rákóczi 1703. július 24-én Gyulajon mindennemű kóborlást és prédálást halálbüntetés terhe alatt tiltó, azután még sokszor megismételt pátensét.

Az első hónapok terméke az a 21 pontból álló szolgálati szabályzat, Edictum Militare, amelynek legrégibb ismert példánya 1703. szeptember 7-én Domahidán kelt, és Rápolti Nagy Pál károlyi várkapitánynak szólt. A katonákat erkölcsös életre, fegyelemre, engedelmességre buzdította, elrendelte az engedetlenek megbüntetését, tiltotta a kóborlást, zsákmányolást, jellemző módon szükségesnek látta arról is külön említést tenni, "valaki ellenségre készített puskáját, fegyverét disznó lövöldözéssel mocskolja", végül szabályozta az őrségen tanúsítandó magatartást.

Ez a szabályzat számos későbbi keltezésű példányban és változatban is fennmaradt, még verses feldolgozása is van, Tolvay Ferenc krónikájában, bizonyos tehát, hogy rendelkezései zsinórmértékül szolgáltak a kuruc seregben.

A fegyelmező rendelkezések szigorúságát mutatja, hogy az edictum 32 féle vétséget sorol fel, s közülük huszonhármat torol halállal. Külön csoportot képeznek a tábori élet rendjét és az őrszolgálatot szabályozó utasítások; legrégibb ismert példányuk a fejedelmi tábor főstrázsamesterének 1704. július 1-én kelt instructiója.

Mindezek a szabadságharc első éveiben kibocsátott pátensek és edictumok, bár egyaránt a szolgálat szabályozása és a fegyelem megszilárdítása volt a céljuk, és éppen ezért legfeljebb a rendelkezések részleteiben térnek el egymástól, formailag mindig a kuruc sereg egyes részeiről szólnak, egyes ezredek, helyőrségek magatartását szabályozzák.

Ugyancsak egyedi jellegűek a különböző várvédelmi utasítások is, amelyek a szolgálatba lépő várkapitány teendőit írták elő, nemegyszer a helyi erődítési stb. feladatok aprólékos részletezésével.

A Regulamentum Universale

Átfogó igényű szabályzatok kibocsátására a szabadságharc folyamán két ízben került sor. Először a hadsereg regularizálásának megindítása után, 1705. május 1-én Egerben bocsátott ki Rákóczi az egész reguláris seregre érvényes Hadi Edictumot és a várparancsnokok hatáskörét általában szabályozó Instructiót.

E magyar nyelvű szolgálati szabályzatnak van egy 1705. szeptember 28-ról keltezett latin változata és egy 1706. novemberi, Hadi Regulák avagy Articulusok című rövidebb, a tábori szolgálatban való használatra alkalmas kivonata is. Ezután következett a kuruc katonai vezetés katonai szabályzatalkotó munkájának legfejlettebb dokumentuma, a Regulamentum Universale, a hozzá csatolt Edictum Universaléval. A Regulamentum a haderő felállításával, beosztásával, élelmezésével, fizetésével foglalkozó szervezési szabályzat, az Edictum pedig az 1705. évi Hadi Edictum szövegén alapuló szolgálati szabályzat és hadi törvénytár.

Szövegüket 1707 februárjában állította össze egy erre a célra kiküldött bizottság, a neves jogász, Kajali Pál szenátor elnökletével. Mint az Universale jelző mutatja, mind a Regulamentum, mind az Edictum hatálya a teljes kuruc hadseregre kiterjedt, ezért szövegüket az ónodi országgyűlésen bemutatták a rendeknek, akik a X. törvénycikkben jóváhagyták kibocsátásukat.

Ezek után 1707 őszén Rákóczi gondoskodott 2000 példányban való kinyomtatásukról. (Tekintettel arra, hogy Erdély formailag független volt a magyarországi szövetkezett rendek államától, Rákóczi a Regulamentum erdélyi változatát is elkészíttette, de ennek kinyomtatására már nem került sor.) A Regulamentum Universale szövege kétnyelvű, latin eredetijét és magyar fordítását hasábosan szedték egymás mellé.

A bibliai és történeti példákat felsoroló bevezetés a fegyelem és a reguláris hadviselés fontosságát fejtegeti, mert csak ez teszi a magyarnak "vele született vitézkedő, vérmes indulatát" képessé arra, hogy a németet legyőzze, mint ahogy minden eddigi magyar vereségnek a fegyelem és a regularitás hiánya volt az oka. E bevezetés után a Regulamentum hét részre tagolódik.

Az első rész létszám- és fizetési táblázatokat ad, megszabja a tábornokok, a hadbiztosság, a különböző reguláris és mezei hadak, végül a műszakiak és a tüzérek, tisztek és legénység rang szerinti javadalmazását. A második rész a hadak fizetésének technikai lebonyolítását, a katonák adómentességét, a lakosság hadicélokat szolgáló természetbeni terheit szabályozza. A harmadik rész az évenként kétszer, májusban és novemberben, tehát a hadakozás megindulásakor, illetve a téli szállásra vonulás előtt megtartandó mustrákról, a katonák lóval, fegyverrel és egyenruhával való ellátásáról intézkedik. A negyedik rész a hadak téli elszállásolásáról, az ötödik a hadseregben folyó pénzkezelésről, a hatodik az ország katonai közigazgatási beosztásáról és a hadtápszolgálatról szól, végül a hetedik a hadi törvénykezés fórumait és szolgálati útját határozza meg a kerületi hadbíróságtól föl a fejedelemig.

A hetedik részhez kapcsolódik az Edictum Universale, amely 12 cím (titulus) alatt szabályozza a cégéres vétkek büntetését, a vitézlő rend helyes magatartását, s strázsálás, a tábor megindulásának módját, a szökevények, kóborlók, valamint az ellenséggel cimborálók büntetését, a kvártélyról, a gyújtogatásról, a fegyverek gondozásáról tudnivalókat, a mustrát, a bírói tisztet és végül a haditörvényszéki eljárást.

Hogy a Regulamentum Universale rendelkezései milyen mértékben valósultak meg, nem tudjuk. Minthogy szövege a megelőző szabályozások egységesítése és továbbfejlesztése útján készült, tehát szerves fejlődés terméke, valószínű, hogy érvényre juttatásának csak külső akadályai voltak: ami nem valósult meg, az a szabadságharc hanyatlása miatt maradt el.