 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A kuruc hadsereg fegyvernemei |
|
Lovasság és a gyalogság A kuruc hadseregben a fő fegyvernem a lovasság volt, a gyalogságot a második hely illette csak meg. A lovas- és a gyalogezredek száma, ha egybevetjük őket, már önmagában is tükrözi a lovasság túlsúlyát, hiszen 1706 nyarán 52 lovasezred mellett csak 31 gyalogosezred, két évvel később pedig 40 lovasezred mellett 24 hajdúezred volt.
 A sereg legalább kétharmada lovas volt, s a lovasság ekkora számbeli túlsúlyát a magyarországi hadszínterek terepviszonyai már nem indokolták. Várostromoknál, hegyes terepen, gyakran a nyílt csatákban is lényegesen több gyalogosra lett volna szükség, mint amennyi rendelkezésre állt. A kuruc vezetés is felismerte, hogy növelni kellene a gyalogságot, mert a gyalogos németnek a lovas nem sokat árt, de Rákóczinak a gyalogság megerősítésére irányuló törekvései a nemesség merev ellenállásába ütköztek.
 "A gyalogsági szolgálatot a nemesség mindig megvetette, és szégyellt volna ott szolgálni. Közmondás volt, hogy csak a kutya jár gyalog, s arra való az állat, hogy az embert hordozza." Az ment tehát csak gyalogosnak, aki nem tudott lovat szerezni, és a lovasportyákon nevelkedett tisztek "alig tudták másra felhasználni a gyalogságot, mint a várak és palánkok … kapuinak őrzésére". Tüzérség A tüzérséget – a korabeli gyakorlatnak megfelelően – a kurucok sem tekintették önálló fegyvernemnek, bár náluk is külön szervezete volt. Vártüzérségre és mezei tüzérségre tagozódott, de a megyei tüzérség ágyúi is, személyzete is a vártüzérség állományából kerültek ki egy-egy hadjárat idejére. A tüzérség főfelügyelője a kuruc fegyvergyártás és ágyúöntés szervezője, Sréter János brigadéros lett, parancsnoka a francia de la Motte brigadéros, tisztjei is franciák, a legénység részben az idegen segédhadak katonáiból, részben az észak-magyarországi városok polgáraiból tevődött össze. 1706-1707 telén a tüzérség hat tüzérszázadból (azaz ütegből), négy puskásszázadból és egy laboratorista munkásszázadból, összesen 674 emberből állt.
 Műszaki alakulatok Külön műszaki csapatokat a XVIII. század elején más hadseregekben sem szerveztek még, így a műszaki feladatokat (aknaásás, sáncolás stb.) a kurucoknál is alkalmilag összeállított egységek végezték, francia hadmérnökök vezetése alatt. A szakértelmet kívánó munkát mesteremberekkel, bányászokkal végeztették el, a földmunkára a környék lakosságát vették igénybe. A kuruc műszaki szolgálat kimagasló teljesítménye volt Érsekújvár erődjének korszerű kiépítése a francia Riviére ezredes irányítása alatt. Egészségügyi szolgálat A kuruc hadsereg egészségügyi szolgálata megfelelt a korabeli európai hadseregekének, ami azonban ebben az esetben a minimumot jelenti. A tábori egészségügy élén a fejedelem udvari orvosa, dr. Lang Jakab Ambrus állt, alája tartoztak (már ahol voltak) az ezredsebészek, és az országban működő néhány patika. Minden század személyi állományához hozzátartozott, legalábbis elvben, egy borbély, de a sebesültek nagy részét – éppúgy, mint a polgári lakosságot – javasasszonyok gyógyították. A tábori egészségügyi szolgálatnál lényegesen többet nyújtott viszont, korát megelőzve, a kuruc hadigondozás. A rászoruló sebesültek és a hősi halottak ellátatlan hozzátartozói a katona rangjához mért kártérítést kaptak, általában háromhavi zsoldot vagy egyévi adómentességet. A sebesültek gyógykezelésére mélyen az arcvonal mögött polgári ispotályokhoz kapcsolódó hadikórházakat szerveztek, a lábadozók számára curatoriumokat állítottak fel, s ezekben a betegeket államköltségen gyógyították. Hadikórház működött többek között Besztercebányán, Miskolcon, Kassán, curatorium Stubnyafürdőn és Rimaszombaton. A sebesültgondozás költségeinek fedezésére az ónodi országgyűlés XI. törvénycikke egy labanc főúr, Szirmay István birtokainak jövedelmét rendelte. A katonákról való gondoskodás körébe tartozott a hadifogolycsere-egyezmény megkötése 1705. április 26-án. A csere alapja a katonai rang, illetve a havi zsoldilletmény volt. |