|
1. Jaj, régi szép magyar nép!
Az ellenség téged mikép
Szaggat és tép!
Mire jutott állapotod,
Romlandó cserép.
Mint egy
kedves eleven kép,
Voltál olyan
szép,
Magyar nép!
De a Sasnak körme között
Fonnyadsz mint a ép.
Szegény magyar nép,
Mikor lész
már ép?
Megromlottál, mint
cserép.
Jaj, hát szegény magyar
nemzet
Jóra mikor lép?
2.
Jaj, Rákóczi, Bercsényi
Magyarok híres vezéri,
Bezerédi!
Hová lettek magyar
népnek
Vitéz vezéri,
Nemzetünknek hírszerzői,
Fényes csillagi,
Ocskai?
Az ellenség
mindenfelől
Őket emíszti,
Űzi, kergeti,
Búval epeszti.
Közinkbe
sem ereszti.
Jaj, hát szegény
nemzetünket
Miképp
mellyeszti!
3. Jaj, országunk,
jószágunk,
De főképpen mi
magunk
Mint nyavalygunk;
Az idegen nemzetségnek
Rabjai vagyunk.
Jaj, naponként mind elfogyunk,
Jót ne is várjunk,
Kívánjunk,
Mert hatalmas,
diadalmas
Nemzet van
rajtunk.
Jaj, meg kell
halnunk,
Meg nem maradunk,
Nagy ellenség közt vagyunk,
Bizony méltán ezek miatt
Kesergünk, sírunk.
4.
Országunknak, magunknak,
Jaj
minden maradékinknak!
Mindazoknak,
Kik e földön nagy
ínségben
Így nyomorkodnak.
Özvegyek panaszolkodnak,
Árvák zokognak;
Magoknak
Siralommal
ártatlanok
Halált okoznak,
Úgy siránkoznak
És fohászkodnak.
Bánatjok nem apadnak,
Mert
hazánkbul az ínségek
El nem
távoznak.
5. Tenger rajtunk a
fegyver,
Mert a német rajtunk
hever,
S igen ver.
Mutogatja magát mint egy
Híres gavallér,
Nemzetünket hajtó pillér.
Nem
szán, mint hóhér.
Akit ér,
Addig veri, meddig neki
Mindent nem ígér.
Látod mely kövér,
Bőrében sem fér,
De mégis mind
többet kér,
Alig vagyon
országunkban
Miatta
kenyér.
6. Nézz reánk, Úr, a
mennybül!
Ments meg, kérünk, minket
ily csúf
Ellenségtül,
Ki a híres magyaroknak
Vérébül épül.
Ne
hagyd ily dühös ínségtül
Rút
ellenségtül,
Némettül
Gyaláztatni, mocskoltatni
Az írigyektül.
Ily dölyfös néptül,
Kínzó
eszköztül,
Megfosztatni
nevétül,
Mindenkoron
győzedelmes
Dicsőségétül!
|
