|
1. Egy bujdosó szegénylegény,
Idegeny földön jövevény,
Csak megvonta magát szegény,
Hogy ne is látná az napfény.
2.
Nincsen semmi állapotja,
Ismérője, sem barátja,
Jó
szerencséjét óhajtja,
Mert előmentit
nem látja.
3. Szakadozott, szennyes
ünge,
Rongyos fejér
köpönyegje,
Megkopott tollas
süvege,
Kidűlt csizmájának
kérge.
4. Elrothadott hevederje,
Megvetkőzött farkasbőre,
Szorult csak egy göcsörére,
Nem sokat hajt mast szőrire.
5.
Hegyes tőre ketté romlott,
Minden szerszáma megbomlott,
Vánkosábul toll kihullott,
Dolmánya, nadrágja foszlott.
6. Sok sár,
víz érte szablyáját,
Hó, zápor verte
lódingját,
Rozsda megfogta
puskáját,
Lova hullatta
patkóját.
7. Az fehér is holt
ösztövér,
Meglátszik rajta az
szügyér,
Kórószál ínyéhez nem
fér,
Mert loboncot űznyi nem
mér.
8. Italára szomorún néz,
El köll tűrnyi, noha nehéz,
Mert az gyakran csak csupa víz,
Ritkán vagyon rajta boríz.
9.
Inkább pusztákon bujdosnék,
Pogány törökkel csatáznék,
Kövér borjút, báránt ennék,
Az
fehér is ott jól laknék.
10. Abban nincsen
remínsége,
Fizetségben
nyeresége,
Vitézségen
előmente,
Tisztességes híre,
neve.
11. Talán az idő megfordul
Az jó szerencse megmozdul,
Katonacsillag földerül,
Zabot ő akkor nem koldul.
12. Hol nem
lehet, senkit nem bánt,
Két pénzt,
garast ha ő elránt,
Nem sokat vét ő
azeránt,
Az mint tanulta, csak úgy
szánt.
13. Katonapor ha búsítja,
Tíz avagy húsz, az ki bántja,
Vállát csak meg sem vonyítja,
Csak csöndeszen elmúlatja.
14. Nám
föltette az cégért is,
Van hozzá
vastag nyaka is,
Biztatja magát
azzal is,
Állapotra mehet úgy
is.
15. Az ki ez éneket szerzé,
Sok helyen ő megijede.
Sok helyen mást megijeszte,
Ekképpen járt ő élete.
|
