1. Hallgassátok meg magyarok amit
beszélek, Tanácsoljatok vitézim,
mitévő legyek? Jön a német, dúl,
fúl, éget, Mindent pusztit, rabol,
kerget, Haj! már mit
tégyek?
2. Tanácsoljuk Fölségednek, meg se is
vesse, Aranyait, ezüstjeit rúdakba
veresse, Rakassa fel, vitesse
el, Hordassa el, és menjen
el, Merre szeme lát!
3.
Megcselekszem, elkövetem, mondja valaki,
Sőt szeretem, meg se vetem, oktasson
akárki. Ki az oka: minden
látja! De tudja meg, hogy
megbánja Spion Károlyi!
4.
Megfizeti még az árát az árulásnak,
Kipótolja maradéka Esze Tamásnak,
Ha nem másnak! Árulónak,
Úgy lészen még dolga neki,
Miként Júdásnak!
5. Országomból,
a hazámból már ki kell menni,
Mordságimról, hibáimról megengedjetek ti!
Megölellek, megcsókollak,
Amíg élek, mindig szánlak
Kedves Bercsényim!
6. Sok pénzembe,
költségembe került váraim, Azokhoz
pompásan épült sok szép palotáim!
Itt hagylak már, pataki vár!
Nem látlak már, munkácsi vár!
Isten megáldjon!
7. Megengedjen a
magyarság, már ezt kiáltom, Édes
hazám, mire jutál, csak azt sajnálom!
Német lesz már a vezéred, Jaj!
de néked az nem véred! Haj! ki ne
szánna?
8. Hej, Rákóczi, magyarok vezére,
Bercsényi, Országunk fejedelme
vezére: Thököli! Hová lettek, hová
mentek, Országunknak
híres-jeles Magyar vezéri?
9.
Oh! égre kiáltó vétek, hogyha képzelem:
Országából elbújdosott a jó
fejedelem! Nem képzelem, nem is
vélem, Más országnak
királyánál Helyét ne
lelje!
10. Nézd, a német lakóföldünket már mivé
tette! Asszonyainkat, leányainkat
megszeplősítette! Német már a
vezéretek, Jaj, be szánlak
benneteket! Isten veletek!
|