1. Magyarország, Erdély, hallj új hírt!
Melyet régen hogy az tokos birt
Már ideje, hogy felserkenj,
Puskát, kardot rozsdától fenj,
Dobszóra ülj lóra!
2.
Bizony régen, hogy már aluszol,
Hideglelés nélkül vajuszol,
Megemésztett a porció, Nincsen
benned már semmi jó, Hol híred s
fegyvered?
3. Ne hagyd magad, kérlek, ily
lágyon; Mit heversz honyodban csak
ágyon? Kapádból is csinálj
fegyvert, Lám országod termett
embert, Ébredjél s ne
késsél!
4. Rákóczi érkezett
Munkácsra, Híre ment már ennek
Szatmárra; Az kapukra fut az
német, Tartja szorosan az
gyémet, Mond verdót - áj
hergott!
5. Bercsényi is elhagyta
Ungvárt, Mert ily állapotot rég hogy
várt. Gyűl hozzá sok kuruc
legény, Mindenik oly serény,
kemény, Mint farkas avagy
sas.
6. Nem keres ő suhult is
duskát, Az helyén készíttet sok
puskát. Jött urához olyan
véggel, Hogy lehessen
segítséggel, Hoz mindjárt sok
huszárt.
7. Nohát, magyar, kapjad az
üdőt, Mert mutatott Isten immár
főt. Szép hazádért,
kedvesidért, De mért szánnál ontani
vért? Ne sarcolj, csak
harcolj.
8. Esze Tamás sem ül csak
Tarpán, Ember - higgyed - ő is a
talpán: Azt mondja hogy egyéb
bérrel Nem taxál, csak német
vérrel Fegyvert vont, s majd vért
ont.
9. Diószeg is kérdi az urát:
Hol vett ennyi számú polturát?
A quantumról adjon számot,
Mert nem hagynak többé vámot
Vennie s ennie.
10. A láda
kolcsát elvesztette, Mert Bóné már
megijesztette, Testin estek nagy
mély sebek, Vérit nyalják vizslák s
ebek, Mondja: Fort, hol
Laport?
11. Nem akart kijőni Váradról,
A deszpotot várná Aradról.
Reménysége de helyános,
Mert közel jár ott Szőcs János;
Megokrándt, hogy lest hánt.
12.
Vigyázz, Apolloni, Munkácsban,
Viseld bátorságod tanácsban,
Ily fogságra, kérlek, ne juss,
Mert majd ott lesz Menelaus
Búvában - Trójában.
13. Agyarkodik
Montikukuli Mája vagyon méreggel
teli, Mondja szörnyen; tauzin
hunder, Ördöggel bír az az
ember, Mely merész, majd
elvész.
14. Hányja kelepcéjét, vet sok
lest; Bízik, hogy abban hull
magyar
[test, De
alatta az fát vágja, Kiért nyelvét
ugyan rágja: Mit tégyen? - mert
szégyen.
15. Lájtmannja köszönti Rákóczit,
Ablakra hág, puskát rákészít,
De Rákóczi flintáját kapja,
Az magvával úgy megcsapja,
Hogy megholt, s Grit sem szólt.
16.
Megyen már, mint búsult oroszlány,
Kompániák lesik az utcán; De
volt még ott oly ál ajtó, Hogy már
ismét sereghajtó. Ott benn nincs,
elment princ!
17. Örülj Tokaj, Kálló,
Kisvárda, Tudom, mindeniktek ezt
várta. Zsoldositok sem
gondolták, Hogy Kukulit
megpaskolták. Búban nyeg, hódolj
meg!
18. Az többi is követ tégedet,
Új uradhoz tartsd hűségedet.
Tisza, Duna alig várja,
Hűségednek leszen párja:
Mind Kúnság, mind Jászság.
19. Hallod-e,
Bercsényi mit csinál? Ocskay, Szőcs
János, Orosz Pál: A porciót karddal
róják, Magazinum búzát
szórják Buskákkal,
szolgákkal,
20. Pekri sem fázik meg
Murvánban, Mert sok tüzet rakott
sorjában, De lakosi nem
fűtöznek, Hanem futnak és
költöznek Rejtekben,
féltekben.
21. Károlyi is megunta Bécset,
Ausztriában gyujtott sok mécset,
Tűzzel próbálja ezüstit,
Alig állja Bécs is füstit,
Mert sűrű s keserű.
- - - - - - - - - -
41. Német, én most
csak emlegetlek De rövid nap
megfenyegetlek, Mert látom, hogy
nincsen hütöd, Amit ma szólsz,
holnap ütöd, Más nyelben, rossz
jelben.
42. Ám menj pokolban most apáddal,
Mit keressz itt köztünk lancfáddal?
Porciónkkal ha laktál jól,
Egyék varjak ki hasadból,
Távozzál s kárhozzál!
|