gróf, császári hadvezér

1642–1717

1642-ben született Párizsban. A császári seregbe lépve, 1683 óta részt vett a török és francia háborúkban. 1689-ben egy dragonyos ezred tulajdonosa és lovassági tábornok lett. 1696-ban Erdély katonai parancsnokává nevezték ki. Hadtestével részt vett a zentai csatában 1697. szeptember 11-én. 1704-ben tábornaggyá nevezték ki és rábízták Erdély védelmét a felkelő kurucok ellen. Rabutin hatalma egy ideig csak Nagy-Szebenre és a többi szász városra szorítkozott, bár Nagy-Szeben és Kolozsvár közelében kisebb győzelmeket vívott ki. Szorult helyzetén Herbeville táborszernagy segített, aki zsibói győzelme után (1705. november 11.) visszafoglalta Erdélyt és seregét Rabutin megerősítésére ott hagyta. 1706-ban azt a parancsot kapta, hogy seregének egy részével a Dunántúlon harcoló Starhemberg Guido tábornagy segítségére menjen. Rabutin 1706. nyarán Szolnokig jutott, de innen északra fordult, majd Miskolc felégetése után Kassát vette ostrom alá (1706. október 1.). Radics kuruc ezredes azonban visszaverte Rabutin támadásit, mire ez a Tisza bal partján Szolnokra ment vissza. Innen 1707. január 21-én Budára érkezett, de elcsigázott seregével nem sokat segített a Dunántúli harcokban. Székesfehérváron át Simontornyát támadta meg, de visszaverték. Ezután Veszprém felé tartott, s egy csapatával megtámadtatta Csobáncz várát, melyet hős védői megmentettek. Ezután még Tapolca és Pápa táján vívott sikertelen harcokat, majd Sopronba szorult. 1707. augusztusban visszaküldték Erdélybe, hová 1707. október 3-án Szegeden és Aradon át menetelve meg is érkezett. A következő évben (1708) felmentették parancsnoki állásából s egyre súlyosbodó betegsége miatt többé nem kapott semmi alkalmazást. Rabutin gőgös, makacs és kegyetlen ember volt, s mint hadvezér nem emelkedett túl a középszerűségen. 1717-ben halt meg.