gróf, bíbornok, esztergomi érsek

1631–1707

1631. október 26-án született. Ifjú korában máltai lovag, 1685-95 között győri püspök. 1692 óta államminiszter és a bécsi udvari kamara elnöke. 1695-ben Széchenyi György esztergomi érsek helyébe nevezték ki. Egyaránt nagy ellensége volt a magyar alkotmánynak, és a protestantizmusnak is. A hitbuzgó Rákóczi Ferenc szerint többször mondta, hogy "én Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá". 1689-ben Magyarország közigazgatásának átalakítására vállalkozott. Munkálatának vezérelve az volt, hogy a magyar közigazgatás lényegében azonossá tétessék az osztrák örökös tartományokéval. Az egész új szervezet, az adó megszavazásán kívül, az országgyűlés mellőzésével léptetendő életbe. Ezen oktrojált rendszer behozatalát 1969-ra halasztották, mikor a befolyásosabb bizalmi férfiaikat Bécsbe idézték. Az új rendszer szószólója maga Kollonich volt. Előadása szerint ő felsége nagy kegyelmességére vall, hogy ezentúl éppen úgy akar bánni Magyarországgal, mint egyéb örökös tartományaival. Elvárja tehát, hogy Magyarország készséggel alkalmazkodjon az ő atyai szándékaihoz. Magyarország hagyományos törvénykönyvei elavultak, ennélfogva csak az tartandó meg belőle, amit alkalmas egyének kiválogattak, hozzáadva azt, amit újonnan beleiktattak. A nemességnek a közteherviselés alól való kiváltsága minden józan és igazságos kormányzat elveivel ellenkezik: fogadják el tehát a rendek, hogy ezentúl egyharmadrészét befizetik annak az adónak, melyet ő felsége egyéb országai a szükséghez képest viselnek. A bizalmi férfiak gyűlése visszarettent a követelésektől. Széchenyi Pál kalocsai érsek vállalta magára a határozott visszautasítás nehéz, hazafias munkáját. Kihallgatáson előadta a király előtt, hogy a gyűlés nem illetékes az ország belügyi kormányzatának megállapítására. Törvényellenes az alkotmányról az országon kívül általában nem országgyűlésen határozatot hozni. A további tanácskozásokon Széchenyi kijelentette, hogy az adónak országgyűlésen kívüli megajánlását a magyar törvények a hűtlenségi esetek közé sorolják. Kollonich ekkor tudtára adta Széchenyinek, hogy majd talál az udvar módot arra, hogy a magyarok mindazt elvállalják, amit tőlük követel. Az adót törvénytelenül ki is vetette a minisztertanács 2 millió forintban. 1698-ban pedig a bizalmi férfiakon kívül a vármegyék és városok követeit is Bécsbe idéztették, és az egybegyűltek ellenvetéseire nem hallgatva, félmillió forintnyi adónak egy év alatti lefizetésére kötelezték őket. E rendszabály egyik legfőbb oka lett II. Rákóczi Ferenc fölkelésének. Papi szereplése nem kevésbé erőszakos. 1673-74-ben a pozsonyi bizottságnak, amely a mártírokká teendő protestáns papokat idézte színe elé, egyik legirgalmatlanabb tagja. Mint prímás is kérlelhetetlen volt a protestánsokkal szemben. Annál jobb akaratú a latin szertartáshoz csatlakozó magyarországi görög vallás irányában, kiknek számára 1698-ban jogegyenlőséget eszközölt ki, s ennek védelmét a prímási hatóság alá helyezte. 1707. január 19-én halt meg.