magyar király és római császár

1644–1705

1644. június 9-én született III. Ferdinánd király és Mária Anna (III. Fülöp spanyol király leánya) második gyermekeként. Eleinte papnak szánták és utóbb is megmaradt jezsuita nevelőinek befolyása alatt. Atyja halála után, 1657. július 27-én magyar királlyá koronázták, 1658. augusztus 1-én pedig német-római császárrá választották. Háromszor nősült; harmadik feleségétől, Pfalz-Neuburgi Eleonorától két fia született : I. József és III. (VI) Károly. Lipót. uralkodása Magyarországban már eleinte nagy elégedetlenséget szított. A vallásbékék (bécsi 1606., linzi 1645.) pontjait nem tartották meg a protestánsok kárára. A bécsi udvar kétszínű, önző magatartása hozzájárult II. Rákóczi György erdélyi fejedelem bukásához. Az erdélyi zavarokba való késő és oktalan beavatkozás háborúhoz vezetett a törökkel, mely a szentgotthárdi győzelemmel végződött ugyan, de a bécsi udvar Magyarország szégyenére és hátrányára megelégedett a rendek és a nádor tudtán kívül kötött vasvári békével (1664. augusztus 1.). Az országgyűlést nem hívták össze törvényes időben. A háború végével az országban hagyott sok idegen had, a többféle tünetben mutatkozó központosító törekvések - melyeket a gyenge Lipót rosszakaratú, magyarellenes tanácsosainak (Lobkowitz, Kollonich) nyomása alatt istápolt - mind rossz vért szültek. A közhangulat kifejezésre jutott abban a főnemesi összeesküvésben (1664-1671), melynek élén Wesselényi Ferenc nádor, majd ennek halála után Nádasdy Ferenc állott. E titkos szövetség fölfedezése és tagjainak kegyetlen megbüntetése (1671) jelezte a minden téren megkezdődő reakciót, melynek célja volt Magyarország alkotmányát eltörölni, vallási és politikai életét abszolút önkény szerint szabályozni. Lipót a nádori tisztség törvénytelen eltörlésével 1673. február 27-én Ampringen János Gáspárt nevezte ki teljhatalmú főkormányzóvá, aki Magyarországgal mint fegyverrel hódított tartománnyal bánt. A protestánsok fanatikus üldözése, lelkészeiknek és tanítóiknak gályarabságra küldése, a vagyonos hazafiaknak hadi bíróság általi üldözése, törvénytelen adók erőszakos kivetése és behajtása, az osztrák tábornokok (Kobb, Spankau, Strasoldo) embertelen fosztogatásai és öldöklései maguk után vonták a XIV. Lajos francia királlyal szövetkezett Thököly Imre felkelését (1678). Mikor a diadalmaskodó Thököly nagy hódításokat tett és a török is háborúra készült, Lipót véget vetett ugyan a 8 évi gyilkos zsarnokoskodásnak, de a háborgó kedélyeket nem tudta többé megnyugtatni. Thököly 1682-ben ismét felkelt a szabadság védelmére, Kara Musztafa pedig, az új török fővezér, 1683-i hadjáratával végveszéllyel fenyegette a Habsburgokat. Lipót Linzbe, majd Passauba menekült, Bécset pedig a török ostrom alá vette. Ám a lengyel-német--francia segédcsapatok fölmentették Bécset (1683 szeptember 12.), mire új diadalok egész sorozata következett: 1684. Visegrád, Vác; 1685. Érsekújvár, Arad ; 1686. Buda, Pécs, Szeged ; 1687. Eger, Mohács ; 1688. Székesfehérvár, Belgrád; 1690-ben a megvert Thököly kénytelen kibujdosni; 1691. Szalánkemén, Nagyvárad ; 1697. Zenta. E hadi tények maguk után vonták a karlócai békét. (1699). Az erdélyi viszonyok is új rendezést kaptak. Lipót 1687-ben hadat küldött Erdélybe is, mely az országot az I. Apafi fejedelemmel kötött egyezség alapján megszállotta és osztrák főhatóság alá kényszerítette. 1690. október 16-án a híres Diploma Leopoldium alapján Erdély teljesen a koronának az abszolutizmus szellemében kormányzott tartománya lett. Ettől fogva Magyarországon Széchenyi Pál kalocsai érsek és más hazafiak ellenállásával szemben ismét fokozott mértékben nyilvánultak meg a kormány központosító törekvései. a Diploma Leopoldium A Kollonich Lipót esztergomi érsek tervei szerint "Magyarország újjászervezésére" létesített bizottság be akarta hozni az osztrák örökös tartományok abszolút igazgatását nálunk is; az ú. n. Neoaquistica-commissio, mely a törököktől visszavett részekben önkényesen rendezte a földbirtok viszonyait és számos német, szerb gyarmatost telepített le. A protestánsok és a politikailag gyanúsak véres üldözése, a törvénytelen adókivetések, az országot feldúlásó német rablóhadakl: mind-mind éveken át érlelték az elkeseredést. A nemzeti felkelés 1703-ban tört ki II. Rákóczi Ferenc vezetésével, melynek végét a megrettent Lipót már nem élhette meg. Bécsben halt meg 1705. május 5-én.