gróf, osztrák tábornagy

1646–1718

1646-ban született. 1683-ban résztvett Bécs védelmében. Ezután a törökök elleni csatákban harcolt. Szavojai Jenő herceg vezérlete alatt 1697. szeptember 11-én résztvett a zentai ütközetben, melyben a császári sereg jobbszárnyát vezérelte. 1703-ban a haditanács alelnöke lett. A következő évben az udvar Heistert Magyarországra küldte, hogy a Rákóczi-féle felkelést a Dunántúli vidéken elnyomja. Bruckból kiindulva, a Fertő mellékén Károlyit visszaszorította, Győrt és Pápát bevette és Komáromnál átkelt a Dunán, ezután Bercsényit szorította vissza a Vág mögé. Az udvar ismét a Dunántúlra küldte, ahol május 24-én hajnalban Csikvárott Esterházy Antal és Babocsai hadait szétverte. Heister ezután a felgyújtott Veszprémet katonáinak martalékul hagyta, a katonák még a székesegyház kincseit is elrabolták. Mikor Heister Veszprémből Győr felé vonult Forgács Simon Koronczónál június 13-án megtámadta, azonban késlekedése folytán csatát vesztett. Hasonlóan győzedelmeskedett Heister Rákóczi fölött is december 26-án. Azonban hadainak rendezetlensége miatt Heister a felkelőket üldözni nem volt képes. Határtalan gőgje és büszkesége miatt a többi császári vezér sem szívelte Heistert. 1705-ben az udvar Magyarországról visszahívta. 1708-ban újra megbízást kapott, hogy a felkelők ellen harcoljon. Augusztus 4-én mérkőzött meg Trencsén mellett Rákóczi Ferenccel mégpedig újra győztesen. Érsekújvárt ellenben eredmény nélkül ostromolta. Az 1715. évi 131. t.c. alapján magyar indigenátust kapott. Részt vett az 1716. évi török hadjáratban. 1717-ben Győr parancsnokává nevezték ki, egy évvel később pedig nyugalomba vonult. Kirchbergben (Stiria) halt meg 1718. február 22-én.